Feketeszakáll, a kalóz

Írta: Joel k. Bourne, JR
Fényképezte: Robert Clark

Háromszáz évvel a hírhedt tengeri rabló halála után régészek vizsgálnak át egy hajóroncsot az észak-carolinai partoknál, hogy minél többet tudjanak meg a legendás kalózvezérről.

Jókora tömeg verődik össze a tikkasztó júniusi délutánon a virginiai Hamptonban a tengerparton rögtönzött műtőasztal körül. Egy 18. századi rongyokba öltözött matróz lábát készülnek épp lefűrészelni. A szerencsétlen – a nézők nagy örömére – üvöltve vonaglik négy keménykötésű társa markában, mígnem eltűnik a zavaró végtag, és csinos faláb kerül a helyére. Aztán minden tekintet egy vörös selyemövet és torzonborz fekete szakállt viselő testes férfira szegeződik, aki peckes léptekkel közeleg a gyepen. Dülledt szemét egy apróságot terelgető kismamára mereszti, és szinte az égig szökik a szemöldöke. „Áááá, minő helyes kicsike! – bömböli ágyúdörgéssel vetekvő hangerővel. – De azért a kölyök se kutya!”

Feketeszakáll a nap hőse ezen a tiszteletére évente megrendezett ünnepen. A résztvevők a kalózélet dicséretét zengik és csatákat mímelnek, kardforgatással meg végtagok lenyisszantásával színesítve. A nagy szakállú tengeri rabló ma népszerűbb, mint valaha. Johnny Depp repkedő hajfonatai A Karib-tenger kalózaiban éppúgy őt idézik, mint Ben Cherry feltűnést keltő színészi alakítása a hamptoni rendezvényen.

A szomszédos Észak-Carolinában a régészek egy hajóroncs vizsgálatával próbálnak többet megtudni a híres kalóz életéről. Habár az Antilláktól Pennsylvaniáig rettegték nevét, e partvidéken Feketeszakáll szíves fogadtatásra lelt. És máig ajándékboltok, fogadók, ivók őrzik az emlékét. A semmiből előbukkanó vakmerő gazfickó sohasem adta meg magát, s végül amikor holttestét a tengerbe dobták, állítólag háromszor megkerülte a hajót, és csak utána merült alá. Akárcsak maga a kalóz, a legendája is szívósan tartja magát.

Azt, hogy Edward Teach (Tache vagy Thatch) hol született, máig sem tudja senki. A Feketeszakáll-legendák fő forrása Charles Johnson kapitány 1724-ben megjelent műve, A leghírhedtebb kalózok rablásainak és gyilkosságainak egyetemes története. Abban a szerző (egyesek szerint maga Daniel Defoe) úgy vélte, hogy a kalóz Bristol szülötte volt. Mások egy előkelő jamaicai családig vagy Carolinába vezetik vissza a származását. Akárcsak sok ezer más angol matróz, hősünk is valószínűleg azután csapott föl tengeri rablónak, hogy honfitársai 1702 és 1713 között királyi felhatalmazással prédálhatták a spanyol hajókat. Nem csoda, hogy sokan választották a kalózfoglalkozást, hiszen egyetlen zsákmány akár húszezer font sterlingnyit érhetett, abból pedig az akcióban részt vevőknek sokszorta több jutott, mint amennyit becsületes tengerészként egész életükben kerestek volna.

Teach a kor egyik sikeres kalóza, Benjamin Hornigold kapitány alatt, 1716 végén tűnt föl a színen, egy egyárbocos könnyű szlúp parancsnokaként. Hornigold pártfogásával az ifjú Teach „nem mindennapi merészséget és személyes bátorságot” tanúsítva kapaszkodott fölfelé a ranglétrán – írja Johnson kapitány. Hamarosan összefogott Stede Bonnet őrnaggyal, egy gazdag barbadosi ültetvényessel, aki állítólag azért lett kalóz, hogy faképnél hagyja házsártos nejét.